Ugyanakkor természetesen számos egyéb olyan esemény is van, amelyek nem jutnak be a napi hírekbe. A felülvizsgálatra azért van szükség, mert bár meglehetősen csekély a tengeralattjárókon szolgálók száma, kb. 10 000 fő körül mozog, ők üzemeltetik a legütőképesebb haditechnikai eszközöket, így az emberi hibák számát nullán kellene tartani. Az 52 vadász-tengeralattjáró (SSN) közül bármelyik sikerrel venné fel a harcot bármely modern hajóval, a ballisztikus rakétákat hordozó 14 tengeralattjáró (SSBN) összesített ereje elegendő lenne az emberi civilizáció kiirtásához, míg a 4, cirkálórakétákat hordozó egység (SSGN) egyenként is több tűzerőt tudna koncentrálni egy adott pontra, mint egy repülőgép-hordozó harci századai együttvéve.

„Mindössze” 154 db Tomahawk cirkálórakétát hordoz az Ohio-osztályú SSGN

A tengeralattjárókon szolgálók elit egységeknek számítanak, így magas követelményeknek kell megfelelniük. A sorozási követelmények a hidegháború végeztével nem csökkentek, ám az altisztek és törzsaltisztek úgy látják, hogy a jelen újoncai nem olyan éles eszűek. Ezekre a panaszokra az utóbbi időben egyre jobban odafigyelnek már az admirálisok is, részben ennek is köszönhető a felülvizsgálat elrendelése.

A múltban az amerikai tengeralattjárók gyakran „gyakorlatoztak” szovjet társaikkal. Akkoriban általánosságban elmondható volt, hogy bár a szovjet tengeralattjárók számbeli fölényben voltak, a technológiai előny, elsősorban az elektronika terén a Nyugatnál volt. A hidegháború végeztével ugyan az immár orosz tengeralattjáró-flotta számbeli fölénye semmivé olvadt, a technológiai különbségek azonban kezdenek eltűnni. Ugyanez érvényes a kínai tengeralattjárókra, amelyek egyre távolabb merészkednek a kínai partoktól.