1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának A német terjeszkedő politika nyomására az osztrák- magyar uralkodó körök 1914-ben belevitték országunkat az érdekeinkkel ellentétes első világháborúba. Mintegy 1200 hatvani férfit hívtak be katonának azzal a hazug indokkal hogy a hazát kell megvédeni. Közülük több mint 210-en veszítették életüket.Sokan váltak rokkanttá, százak szenvedtek hónapokon, éveken át hadifogolytáborokban. A gazdasági élet szétzilálódott. A polgári lakosság nélkülözött, csak egy szűk réteg húzott hasznot a háborúból. A háború kezdetén általános volt a lelkesedés Hatvanban is. A helyi újságban arról cikkeztek, hogy a gaz rácokkal le kell már egyszer számolni. Két hatalmas nemzet, a magyar és a német fog össze, hogy számon kérje a vad rácoktól komiszságait. A bevonuló katonák a községháza előtt gyülekeztek. A hatvani honleányok zászlót ajándékoztak számukra. Zenekar kíséretében indultak a vasútállomásra. Útközben a 48-as honvédemléknél megálltak, ahol Papp József, a jeles közéleti személy intézett hozzájuk buzdító beszédet. A vasútállomáson dr. Adler Vilmos, az izraelita főrabbi megáldotta, majd Hatvan közönsége nevében búcsút vett a bevonulóktól, akiket külön vonat vitte Egerbe. A hatvani katonák legtöbbjét a 60. gyalogezredbe hívták be, amelynek Egerben volt a laktanyája.( Ennek emlékére változtatták meg a Sörház köz nevét Hatvanas utcára.) Többen szolgáltak az ugyancsak császári. és királyi. gyöngyösi 6-os huszárezredben. Innen először a szerb harctérre vitték őket, majd miután Oroszország belépett a háborúba, többségük a keleti harctérre került (például Nagy Rezső főhadnagy, Huczka András honvéd, Nagy Ferenc tizedes). 1915-től, Olaszország hadba lépése után sok hatvani harcolt az olasz harctéren (például Miklós Dezső szakaszvezető, Ring Gyula főhadnagy, építészmérnök). A harcok váltakozó sikerekkel folytak. Kezdetben a Központi Hatalmak érezték magukat fölényben, ennek ellenére súlyos veszteségeket is szenvedtek. Már 1914 szeptemberében megérkeztek a hírek az első hatvani áldozatokról ("hősi halottakról"). Ilyen volt például Bucholc János főhadnagy, Miklós Dezső szakaszvezető. gazdatiszt, Kováts Sándor főhadnagy. dr. Lengyel Emil orvos. Sokan szenvedtek sebesülést (Többek között Szabó Imre mozis, Csekő Sándor újhatvani kereskedő, ifj.Mayer Sándor építőmunkás). A sebesült katonák gyógyítására, ápolására Hatvanban is létrehoztak három szükségkórházat: súlyos betegek számára 24 ágyast a vasúti szertárban, a lábadozók számára 100 ágyast a cukorgyári "Laktanyában" és 200 ágyast a régi Kocsi-telepen, melyet a cukorgyár a saját költségén alakított ki. Kezdetben lelkesen harcoltak a legtöbben. Sok hatvani részesült kitüntetésben (Blumenthal Vilmos hadnagy, Ring Gyula főhadnagy, Weisz Mihály). Később rádöbbentek , hogy félrevezetésnek váltak áldozatául, felismerték, hogy a szemben álló katonákkal nincs okuk ellenségeskedésre, és már 1916-ban megkezdődtek a lövészárok-barátkozások. Ilyennek volt résztvevője az orosz harctéren Mezei András, ifj.Mayer Sándor. A fraternizálások alkalmával a keleti fronton megismerkedtek az orosz szociáldemokraták nézeteivel, akik szerint szembe kell fordulni azokkal, akik a háború folytatását akarják. Voltak azonban olyanok is, akik ösztönösen fordultak szembe a háborúval. Csaszlai Ferenc vallásos meggyőződésére hivatkozva tagadta meg a fegyver használatát. Vajda István hosszú frontszolgálat után, amikor megtudta, hogy ismét a harctérre akarják küldeni, nem tért vissza az alakulatához a szabadságról, csak miután az elvonult. Liptai János 1918-ban a szabadságról vissza sem ment, hanem bujkálva várta meg a háború végét. A több mint négy éven át tartó harcok folyamán százak estek fogságba, mint például Mezei András, Huczka Mihály, Kurunczi Lajos Oroszországban. A gazdasági életben gondot jelentett a férfimunkások hiánya. Ezek helyettesítésére igyekeztek nőket bevonni, különösen a mezőgazdaságban. E mellett munkára fogták a hadifoglyokat is. Az itthoni lakosság életét megnehezítette a kialakuló áruhiány és az azt követő drágulás. A közigazgatás vezetői megpróbáltak gátat vetni az árdrágításnak, de hiába adott ki rendeletet a főszolgabíró az élelmiszeruzsora és a túlhajtott drágaság leküzdésére, az infláció kialakulását nem tudták megakadályozni. Az egészségügy területén nehézséget okozott az, hogy az orvosok egy részét behívták katonai szolgálatra. 1915-ben csak négy orvos állt a lakosság szolgálatára. Az elégtelen táplálkozás és a sok átutazó következtében járványos megbetegedések keletkeztek. Újból és újból felütötte a fejét a kolera. Az oroszországi forradalomról szóló tudósítások, különösen a szovjet kormány békepolitikájáról szóló hírek egyre szélesebb körökben terjedtek el. A Hatvan és Vidéke című polgári radikális beállítottságú helyi lapban, 1918 januárjában Leninről jelent meg vezércikk, amelyben úgy mutatták be a bolsevik vezetőt, mint aki különlegesen nagy egyéniség, mert képes lesz eljuttatni az emberiséget a régóta várt békéhez.